Uli Hoeneß mondta, hogy a fociban két jó van: a zuhany és a meccs utáni sör. Teljesen igaza van, én is pont ezért megyek el focizni minden héten legalább egyszer.
Munkahelyi kollégákkal, barátokkal és gyermekeikkel együtt járunk egy általános iskola termébe játszani. Kor szerint a hatvan év feletti nyugdíjas és az általános iskolába járó 14 éves között van a társaim életkora.
Közel 20 évig minden osztállyal játszott a tanári csapat oda-vissza meccseket, amelyek nagy részét sikeresen meg is nyerték a tanárok. A Gárdonyi bezárása, illetve egy-két kolléga "kiöregedett, csukát a szögre akasztó" ezt a szép sorozatot megszakította.

Magyar focit nem nézen már nagyon régen, pedig de szerettem szúrkolni, meccsre járni. Sajnos az utóbbi majdnem 20 év teljesen nimbuszromboló volt csak. Nem hiszem, hogy hamarosan komoly változás menne végbe, bár egyre több focistánk játszik egyre nevesebb külföldi klubban.
Ha csapatot kell mondanom, akkor a -Denis Bergkamp miatt kezdtem nézni- Arsenalt mondanám elsőre. De nagyon szeretem a MU, a Liverpool, a Barca játékát is.
Nagyon öszintén mondom, hogy én egy-egy játékost tartok nagyra és a számomra nem szimpatikus csapatokban is nagyon elismerem a játékukat. Kikre gondolok, sorrend nem lényeges: Lampard, Raul, Nuno Gomes, ...
A nagyon nagy kedvenceim, de lehet, hogy valaki kimarad: